TEXT 5 Z 14
NAPRAG
Nem lehetnél te Naprag, s ha valaha
ezt hittem, biztosan tévedtem.
Sosem emelnéd ajkadhoz a folyók kupáját
Nem lehetsz! Már nem sírok, erről lemondtam!
Már néhány napja reggelente az ágyadat
Nem veted be – s különben is – mintha átaludtad volna
Egész éven át – talán mert én, a Holdlakó, vetettem
Völgyeimbe napraforgómagot, és álltam
A Napernyőssel magamban? Mi lett volna akkor
Vajdaltak éjszakánként az örök költők és bárdok?
Nem zenghetnének dicséretet verseikben rólam,
Mitől félnének Júlia dióbarna szemei?
