TEXT 8 Z 14
SLAVIK
Mesicnik: Rad usinam v naruci
nekoho. Inu, kdo ne? Jiz dlouho vsak
senki karjaiba az élet
nem sodort. Hát öltözöm csuhákba
Ádám és a keselyű az ágyba.
Ne hagyd, hogy tovább harcoljak a csend ellen,
Teli vagyok zúzódással és heggel – már
Unom. Várj csak! Hallok valamit. Fülembe cseng
Fülemüledal – talán a nyarat köszöntve.
Talán a kínai császár ajándéka ez,
Talán csak elszállt veronai kertekből.
Nem, nem fülemüle volt – pacsirta az,
Mi kettenet a lárvák karjába kergette.
Hát talán több szerencsét szán nekünk a sors,
De neked is igyekezned kell egy kicsit!
Simogass – mint fiatal zúgó a köveket,
Kényeztess – az ablakok alatt még sötét foltok vannak.
De mit bolondulok? Hisz az éjszaka ura
Én vagyok, s te a hajnalodás ura.
A Göncöl szekerének reggelén a kocsisom
Átadja Vénusznak az üzenetet s éjszaka nappallá lesz.
Slunecnik: Szia Antonio. Milyen volt
alvás és álmok? Nekem foszlottak szét, mint
a köd, amikor belecsap a nap
első sugara.
