TEXT 3 Z 14
HOLDNAP
Napraforgó: Az Antonio valószínűleg nem az igazi
neved, ugye? De az sem baj. Akkor írd, hogy M.
„Hogy hívják, uram?” – „Antonio”
„És tovább, uram?” Két évig tartó gondolatjel – „Deli.
Antonio Deli.”
„Valóban ez a neve? Kicsit úgy hangzik, mint – hát –”
Emberek nem hisznek nekem – nem hisznek a saját nevemnek,
Nem hisznek nekem – olyan vagyok állítólag, mint a Hold – éppoly
Szeszélyes, nyugtalan, extravagáns; mégsem mozdítom el
Az arcomat egyetlen fokkal sem, de adj nekem
Naptári hónapot, és többet leplezek le benned, mint Kurszk,
Az utolsó pillanatig feszültségben tartlak, még akkor is,
Ha a saját Flammarionodon varázsolod elő a helyes útirányt,
Még akkor is, ha bosszúságodra csak egyetlen arcot mutatok, tudod?
Havi lap: Neve, tudod, Desna, nyugodtan
engedj utat a fantáziádnak. Most többet tudsz
rólam. De ez a félelem dolga.
Napraforgó: Semmiféle félelem, de biztosan
tudod, milyen az emberek. 22 éves vagyok és egyedül.
LBC-ből. Hát te mit csináltál ott és mit csinálsz?
Havi lap: Csak a véletlen sodort
LBC-be. Nem járok oda. Most fekszem
az ágyban. Holnap utazom Prágába a
testvéremhez. Különben sorvadok.
Napraforgó: Engem semmi sem nyom. Hogyhogy ZB-ből
lett küldve a levél? Nagyra értékelem a
bátorságodat.
Holdas: Ott nyaranta dolgozom egy kicsit,
üldögélek és telefont fogadok. Felettébb
gazdagítja a lelket. Bátorság? Egyedül vagyok
mivel a helytelen embereket szeretem
Martina, Marinek – és most egy újabb M.
Slunecnik: Antonio, kicsit hasonlóan
állunk ezzel az emberszeretettel. Lassan
elhajózom az álmok birodalmába, úgyhogy hagyom,
hogy valami szépről álmodjam (például rólad).
Slunecnik: És elképzelem majd például,
hogy hogy nézel ki. De ebben az esetben
írj. Még írj, ha még nem fogok
álomfelhőkön lebegni, akkor
válaszolok. Micky.
Napraforgó: Engedj meg még egy
kíváncsi kérdést. Hogy is találtad el, hogy
nem dobom a kukába a levelet, és hogy
ilyen szégyenlős leszek, és válaszolok? Igaz, hogy mindenki
vágyik az újdonságra
élményekből. Olyan gyönyörű álmok, te ezzel a
csodálatos névvel.
