TEXT 10 Z 14
VETRNIK
Mesicnik: Kedves Angyalkám, te olyan gyorsan
abbahagytad az írást, hogy meg sem kérdeztem
akarod-e, hogy találkozzunk? Arra gondoltam,
hogy eljöhetnék LBC-be.
Mesicnik: Akár 1 napra, kettőre. Hát – ahogyan
szeretnéd. Mit gondolsz? Beszélgethetnénk és
beszélni és beszélni Agata védelmező
keze alatt.
Ó, neked nem elég Napernyőnek, Szélforgónak lenni
Mindent rőzsévé tettél magadból
Bojtorján ragasztotta be a szerelmes kék ruháját– De ki fog világítani? Téged kellene tisztelnie?
Tudom, ha meztelen testem az ablakban mutogatom,
Még a hőmérő higanyának is nehéz nyugodtnak maradnia.
S az egyetlen, ami megállítja a nyári hőség növekedését
Lágy szellő fúj, amely látszólag céltalanul lengedez.
Még jó, hogy tudom, hogy te vagy az, és hagyom,
Hogy nyalogassa karomat, vállamat – vádlimat, talpamat.
Még jó, hogy tudom, hogy értem jöttél,
Hogy átölelj, szeress – ez furcsa szédület.
Így be kell csuknom az ablakot! Már nem birom a tünékeny
Érintést, forog a fejem, ha látom,
Hogy szenvedélyed ifjú ágakkal hadakozik– Ismerték az ajkak csókjait, mik eddig üdvözölték.
Slunecnik: Természetesen találkozni szeretnék.
Ám ha neked megint
megfelel a jövő hétvége. És hogy képzelnéd
el? Újra dolgozom. Őrjítően
esik az eső. Még szívesen bújócskáznék
az ágyban a paplan alatt. Szóval írj nekem
és vidíts fel.
