TEXT 14 Z 14
LESIKODIK A MOULIN MORT FELE
22:39 Napraforgó: Szia Antonio, van
egy ilyen furcsa hangulatom. Munkahelyen vagyok.
Ne legyél szomorú, megint jobb lesz. Úgyis
felkel a Napraforgó és megsimogatja az arcodat
és felszárítja a könnyeidet. Legyél jól. M.
22:40 Holdvirág: Bárcsak itt lenne már egy új nap, de
hogy valaki szeressen. Olyan önző vagyok.
Csak magamra gondolok, és te? Hagyd, hogy neked
ragyogjon, barátom. Kedvellek. Antonio, a te
Havi Lapod.
22:42 Havi Lap: A tavalyi év olyan volt, mintha nem is létezne
rajtad kívül, és ennek bizonyítékai legyenek
az ellopott versek, véletlenül a tieid maradtak meg
nekem. Az egész évből te, csak te, milyen szerencse, hogy
mam 🙂 Co ty? Co ty?
Ahogy feltűnt a Napernyő a Moulin Mort fölött,
Ugyanúgy el is ment! És ismét árnyak ülnek az egész Darre felett.
Annyi maradt a fejemben, semmi más, mint fenyegető
Törmelékek, s ki tudja, mi volt még a versekbe írva?
Talán csak annyi, hogy a Moulin Mort lányai a kezükbe sírnak,
És hogy a gát vitorlái rég abbahagyták a feszülést.
Ennyi égett bele a prosecki katakombák emlékezetébe,
Legyen ez is a bizonyíték, s a tévelygőknek a zsinór.
Bocsássunk hát meg annak a csintalan Napnak.
Hiszen én magam, a Holdkísérő is, tovább szeretem őt.
Hagyján, így ment el. Visszatér újra, az érzésem
Vezeti majd a sötéten át, s új nap virrad fel bennünk!
23:33 Slunecnik: Én inkább előre
nézek, nem mintha nem szeretnék a tavalyi évre
emlékezni, de van mire várnom. Elutazom
Törökországba. Bárcsak ott lennék már.
Mesicnik: Te vagy az örök ihletem, és köszönöm,
hogy ismét a versek felé tereltél.
A földön ülök a paplanon, gyertyafénynél,
és egy új verset írok – neked ajánlva.
A kötetet idén kiadom, és örömmel
átadom neked személyesen.
23:49 Slunecnik: Ennek örülni fogok, és szívesen
tőled veszem át. Megtisztelve érzem magam, hogy
valaki számára inspiráció vagyok. Nagyon jó
olvasni, és melengeti a lelkiismeretemet itt legbelül.
M.
