TEXT 13 Z 14
DAR
Kedvesem, olyan, mintha abbahagytad volna a reám gondolást!
Hallgatózom az éjszakába – a patak zúg, mint
Párizsi táncosnők ruhája, Edith virága
Ránccsombókká zsugorodott – ugyanaz a lakk
Anyukám körmein. Az, hogy nem hallak Téged,
Úgy nehezedik rám, mint a megduzzadt szemhéjak, mosdószivacsok dögvésze
Táncolok vén, rothadt leheletemmel
Elvágom, ha haldoklik szerelmem, pusztuljon ő is!
Ó, rosszabb vagyok a pénzéhes nőknél,
Kik bűnös Önzésükben talán elkerülik
A büntetést, de az én végzetem senki sem változtatja meg,
Köpjenek le legalább az érzelmi zsarolásért!
Nem, inkább ölj meg gyengéd kezeddel,
Rövidítsd meg az életem, e hosszas gyötrelmet,
Nem akarom megvárni, amíg elcsitul az őrült verése
A szívnek! Küldj nekem, még most is, szerelmi vallomást!
Elég egy szó, halk sóhaj, édes bűvölet
A te nyelveden, kristályfogak csillogása
A sötétben – küldj egy csókot, bár biztosan fáradt vagy
És holt! Mindegy hát – csak nálam tartozz adó nélkül!
Tudom, még ha a tested, a szíved – az egész önmagad tartozna is,
Mindenhol és mindenkinek világgá kürtölném, hogy a hitelező
A tiéd meghalt, de hogy a sírban csak fázik!
Mikor változtatjátok meg azt az ítéletet, a szibériai száműzetést?
Azt a választ már a kérdés előtt ismerem
Önhöz megérkezik, mert gyakran nincs napfogyatkozás
Nap, hát csak szemérmetlenül kell simogatnom
A te sugaraiddal – te álomférfi.
Mesicnik: Egész éjjel nem alszom és csak
rád gondolok. Az égbolton csak neked ragyogok
azért, hogy reggel megsimogassalak
téged. De – az nekem nem elég.
Hónapos: Mi az, hogy azt akarod, sose
legyen nappal? Hogy végződne,
ha átosonnék az éjszakából nappalra?
Biztosan elveszíteném erőmet, és
feloszolnék.
Hónapos: Kérlek! Kérlek, térj vissza!
Micky, nehagyd el magad. Kérlek, kérlek!
Havi magazin: Viszlát hát. Nem tudom, mi
történt. Elmentél, és én itt vagyok. Egyedül.
Teljesen egyedül, megszűntem ragyogni. Nélküled
nincs Hold – nélküled nem élek.
