Milenec

Sok férfiba beleszerettem, akik sosem tudták volna retorzió nélkül hagyni szerelmetes érzéseimet, de mindig találtam bátorságot ahhoz, hogy feltárjam azokat. A mai napig kedvelem ezeket a férfias alakokat, és örömmel találkozom velük. Érzelmi állandóim közé tartozik Marínek Miláček, akinek nem egy versemben állítottam emléket – legyen szó rejtett vagy nyílt utalásról.

MARÍNEK MILÁČEK – BÁRMIT IS AKARSZ

Angyal lép az életedbe
Ha megismered Marínek szépségét.
De nem hozza el azt, amit akarsz,
Amikor akarod, sőt talán soha.

Először csak elszédíti a fejedet,
Hogy találkozni akartok vele újra,
Ám ő nem adja meg, mit ti akartok,
Mikor azt akarjátok, egészen biztosan soha.

Csak mikor elszakítotok minden köteléket
És szíveteket halálig tönkreteszitek.
Ugyanakkor hozza el nektek azt, amit akartok,
Mikor még akarjátok azt, ami soha.

Mert az angyal az életbe kötelékeket gabalyít,
Ha nem ismered magad, újra és újra a végkimerülésig.
Meghozza neked azt, amit akarsz,
Ha valóban akarod, mint még soha.

Marínek Miláček avagy bármi, amit akarsz.

2002.04.27., 21:55, Písek – Dům Hrůzy

Pont Marínek Miláček tanított meg arra, hogy ne szeressem azokat a férfiakat, akik szerelmemet nem tudják retorutálni, legyen az bármilyen okból is. Így hát bezárom a szívem ott is – ahol a szerelem beteljesületlen maradna.

– és hát bocs, vagy valami olyasmi
– figyelj, abból a csajból tényleg volt elég
és néha mégis üresnek érzem magam, emlékek, de semmi több
– hát talán majd valahol máshol
– talán m.m.

*

A felsorolás nem lenne teljes, ha nem említeném meg Davidot, aki teljes tizenegy hónapig élt velem valahol a második évezred elején.

GYÖNYÖRŰ DAVID

Akkor vagy a legszebb, amikor elalszol – közvetlenül az elalvás után,
mert olyankor felszabadulsz és elkezdhetsz lélegezni.
A légzésed hirtelen mélyebb és hangosabb.
Elalszál, s egy férfit ébresztesz magadban.

Hirtelen a legszebb vagy, felülmúlod minden szépség szépségét,
a mérhetetlen szépséget, a ravatalon fekvő Júliát,
a jóképű Antoniust, a természet szépségeit.
Csak egy van – A Szép Dávid.

Mintha a leggyakorlottabb világosítók világítanának meg,
bőröd üde, szemed nyugodt és könnyű,
ajkad mézes és csendes, hangod elzárva
a torkon a legtisztább dallamot énekli.

Alvás közben másvalaki vagy, az alvásban
rejlik az erőd, az előnyöd – és mégsem tudsz róla.
Ezért alszom nappal, az egész éjszakát ébren töltöm
a szépséged felett, amelyről majd egyszer írni fogok.

Akárhogy verseltem is akkoriban, egyetlen Krásný David verseskötet sem mentette meg a „házasságomat”. De ez volt az első olyan kapcsolat, amelyben megtanultam férfiakat szeretni a mindennapi életben – dühkitörésekkel, kártyavetés nélkül – akkor még nem vetettem kártyát –, inkább csak mindent megkomplikáltam velük. Ahogy egy költőnek meg kell ismernie a szerelem fájdalmát, az élet fájdalmát, úgy a kártyavetőnek is meg kell érintenie a saját sebeit.

*

És aztán volt egy számomra jelentős férfi – egy férfi, aki elhozott a férfiak közé –, aki megismertette velem egy férfi szerelmét – egy férfi, akinek volt felesége, aki tudta, hogy szereti a férfiakat. Egy férfi, aki hosszú időn át jó szeretőm volt – és aki megtanultam – mit jelent az, hogy

Szerető.