028.01 TOM – Dohányzó 9. 15-én 22:30 – 23:30

15.9.

Sűrű dohányfüst száll a mennyezet felé, múlékony szavak kalligráfiájává kunkorodik. A neon nyugtalan ütemben zümmög, a tekintet mégis a füstkarikákra tapad, amelyek megszületnek és máris eltűnnek. Az ablakon eső kopog, hajthatatlan ritmust tart, mintha egy fáradt dobos szusszanna. A falak magukba szívták a nyári éjszakát, onnan már egy kiáltás sem jut ki – csak egy utolsó, csendes kilégzés.

MORA NAI lyrics (TOM)

Kereslek, árnyakat érzek, a teested kiált, nincs nyugalom. A vágy éget, az igazság tűnik, a éjszaka levetkőztet, én többet akarok. Lira te morum, vasta nai, Solvia merin, vora nai. Lábak a levegőben, a lélek csapong, a bűnben táncol, az érzékek hallgatnak. Birtokolni akarlak, de nem ismerem, ki vagy a vágyban, amely emészt. Lira vorum, vesta nai, Silen morum, vasta nai. Kezek tévelyegnek, a fények kialszanak, vízből való test, a lélegzet fojtogat. Ki vagy? Hol vagyok? Csak vágy, csak semmi. Mora nai, mora nai, mora nai…

ANGYAL KÖNNYEI dalszöveg (TONY LEUNG)

Az éjszaka szárnyán száll le a sírásod, angyalom, veled olyan, mintha álomban lennék. Könnyed a vállamon, mint égő jég, a csendben és hidegben elolvasztja régi dacomat. Angyalom, miért érzem magam egyedül, amikor olyan közel vagy? Miért hoznak békét és fájdalmat egyszerre a könnyeid, mik a hullnak? Karácsonykor, az utolsó közös fény, elveszett az otthonunk ideje. Itt maradsz velem a szívemben, ahol magamén tudhatlak, a könnyeid rajzolják az utat, mely a hajnalhoz vezet. Könnyeid, a hideg láng, mi gyógyít és fáj, ajándék, nem átok, az éjszakában felszabadít. Angyalom, hogy mérhetsz rám valami ennyire fájdalmasat? S hogy hozhatsz nekem reményt és életerőt? Te vagy a szél, mely az emlékeket hordozza a fejem körül, könnyeimben visszhangzik a te sírásod, mely megváltoztatja sorsomat. Az égő könnyek a tükröződése annak, amit a szív nem akar rejtegetni, minden egyes cseppel, mi a hátamra esik, újra tudok nevetni. Angyalom, a te ölelésedben minden gonosz eltűnik, és a lelkedben lévő szereteteddel mindent képes vagyok legyőzni. Ajándék, nem átok, az éjszakában felszabadít. Ajándék, nem átok, az éjszakában felszabadít. Ajándék, nem átok, az éjszakában felszabadít. Ajándék, nem átok, az éjszakában felszabadít. Ča dál probusí, ó tu se na kejsí, ty máče se knádů, posám pose náááá, svou láku sa muší. Az égő könnyek a tükröződése annak, amit a szív nem akar rejtegetni, minden egyes cseppel, mi a hátamra esik, újra tudok nevetni. Angyalom, a te ölelésedben minden gonosz eltűnik, és a lelkedben lévő szereteteddel mindent képes vagyok legyőzni. Az égő könnyek a tükröződése annak, amit a szív nem akar rejtegetni, minden egyes cseppel, mi a hátamra esik, újra tudok nevetni. Angyalom, a te ölelésedben minden gonosz eltűnik, és a lelkedben lévő szereteteddel mindent képes vagyok legyőzni. Ča dál probusí, ó tu se na kejsí, ty máče se knádů, posám pose náááá, svou láku sa muší.

TOM

Beléptem, és azonnal megcsapta az orromat az ismerős bűz, amit meg sem tudok nevezni. Az ajtó mögöttem halk kattanással becsukódott, én pedig úgy álltam, mint akit a földbe gyökereztek.

A kezem égett attól a láthatatlan bélyegzőtől. Az a csapos – Milan – hülyét csinált belőlem, világos. De az a „szép púp” mondata még mindig a fejemben csengett. Mintha tudná, miért jövök ide. Mintha mindenki tudná.

A bár félhomályba burkolózott. A vörös fény maszkokká változtatta az arcokat, árnyakká a testeket. A nevetés úgy kanyargott a térben, mint a tó fölötti köd. Csak az emberek körvonalait láttam, fojtott beszélgetéseket, nevetést, némi köhögést hallottam.

– A kurva életbe – suttogtam magamnak. – Mit is csinálok én itt?

A falhoz lapultam, és próbáltam körülnézni anélkül, hogy totális idiótának tűnnék. Az agyam teljes fordulatszámon pörgött. Mi van, ha összefutok vele itt? Mi van, ha Viktor épp most van itt? Mit fogok neki mondani? Miért is jöttem el egyáltalán? Ránéztem a Grindrre, de nem láttam online.

A hangszórókból pornó recsegett, a hangok keveredtek a fojtott beszéddel és a székek csikorgásával. A pulzusom olyan hangosan kalapált a halántékomban, hogy azt hittem, mindenki hallja körülöttem.

És akkor leesett – ez a pornómozi… ez Viktor világa. Valahol itt bújik el, amikor eltűnik. Ide jár, amikor nem akar senki lenni, akinek neve és múltja van. Égbe-földbe meg én megérkeztem ide, mint egy idióta, aki olyasmit próbál talán megtalálni, ami talán nem is létezik.

A szemeim előtt egy másodpercre átvillant a zuhanyzók emléke – a teste, az a pillanat, amikor először láttam meztelenül. Csak hát ez most más volt, vörös, eltorzult. Mintha az az emlék valaki másé lenne.

A füst már az ajtó előtt csípte a szememet, és nem tudtam, hogy beljebb menjek-e, vagy forduljak meg és húzzak el. De most már késő volt visszakozni. Meg kellett tudnom, miféle hely ez. Tudnom kellett, miért jár ide Viktor.

És talán tudnom kellett volna, képes vagyok-e a részévé venni ennek a világnak.

A dohányzó küszöbén állok, és az agyam valahogy nem működik. Mintha valaki leválasztott volna a testemről.

Csak őt látom. Viktort. Ott fekszik azon a bőurkanuspen, a lába szétvetve, a térde magasan a támla fölött. Fölötte valami pasas – nem tudom, ki az, csak a szénfekete, szőrös mellkasát látom, a kidagadt ereket meg azt a monstrum farkat, ami elvész a...

A kurva életbe.

Még levegőt sem bírok venni. Nem tudok hátrálni, nem tudok előre menni. Egyszerűen beékelődtem az ajtóba, mint egy idióta.

Minden egyes döfés belependül a kanapé kárpitozásába, és Viktor egész teste remeg. Egyszerre látom benne a gyönyört és a gyalázatot, és ettől félek a legjobban.

Viktor hirtelen elfordítja a fejét. A pillantása egyenesen belém fúródik.

Benne van minden – sokk, szégyen, vágy... meg valami olyasmi, mint egy kérés? Nem tudom, mit akar. Hogy menjek el? Hogy maradjak?

Az izomagy semmit sem vesz észre, csak tolja tovább a ritmust a testében. A hasán lévő szőr izzadtan tapad rá.

Forgolódik velem a világ. Érzem, hogy lágyulnak a lábaim, de képtelen vagyok akár egy lépést is tenni. A izzadság, a sperma és a dohány szaga hirtelen kitölti az egész fejemet, kiszorítja a medence klórját meg a Vltava illatát, amit még egy perce éreztem. Minden összezsugorodik egyetlen szívverésre.

És a lökések közötti csendben azt érzem, amint egyetlen gondolat pulzál a fejemben:

Te rohadék.

Eltörött egy rugó a hasamban. Tiszta sokk. Elszakadt a gumis zsineg, ami egyben tartott, az egész testem pedig atomjaira hullott szét.

A szemem előtt lebeg még mindig az a kép – Viktor egy idegen férfival. Mintha valaki gyomorszájba vágott volna. Tényleg láttam. Kezek, szájak, hátak meg az a hang… az a hang. A nyögés, ami mélyen belemaradt a fülembe.

A tenyerem végül emelkedik, az ajtófélfa nyikorog, az ajtó becsapódik, és végigzúg a folyosón.

Kész vagyok. Teljesen kész. Nem tudom, hogyan jutok le a lépcsőn. Hátrálok, a lépcső meg ring, mint egy hajófedélzet. A szívem a halántékomban dobog. Nem tudok lélegezni, nem tudok nyelni, nem bírok maradni abban a kibaszott lyukban egy másodperccel sem tovább.

A kurva életbe, a kurva életbe, a kurva életbe.

A folyosó hideg levegője csípi az arcom, de nem tudja eltörölni a képet, ami épp most nyelte el a világomat. Úgy állok ott, mint egy gyökér, és nem tudom, mit csináljak. Mintha arra várnék, hogy az egész csak valami undorító viccnek bizonyuljon. Hogy utánam rohanjon, és azt mondja: „Szívatás volt, mi? Megorroltam rád.”

De nem rohan utánam.

Megtapogatom a pecsétet a csuklómon – elkenődött és semmire sem jó, pont úgy, mint az önérzetem. Ha visszaengednének, mit is csinálnék ott? Ráordítanék? Szétverném azt a klubot? Sírnék?

A bejárati ajtónál a falnak támaszkodom, a gyomromban forróság és jég harcol egymással a hatalomért. Mögöttem tompa kiáltások hallatszanak, előttem meg lusta éjszakai eső.

Mit hittél, te balfasz? Hogy jelentettél neki valamit?

Flnézek, és a víz végigcsorog az arcomon; angyalkönny vagy eső, már mindegy. Teljesen hülyének érzem magam. Mi a fenének követtem egyáltalán? Mit vártam, mit fogok látni?

Kilépek az éjszakába, de Viktor pillantása úgy kísér, mint egy égő bélyeg. Azok a szemek, amikor megpillantott – meglepetés, félelem, aztán… semmi. Mintha nem is ismert volna.

Még egyszer hátrafordulok. Újabb pasi ment be a pornómoziba.