Hiszen Raj is megérdemel egy olyan férfit, mint amilyen ez a Toníno

Ki volt az a Lili? Hát, volt egy Veronika.

Jobb szólva két Veronika is volt. Az egyikkel gyerekkorunkban orvosost játszottam, és fűszálat dugdostam a kis kagylócskájába.

Ezt a szót még sosem használtam, úgyhogy talán illetlennek hathat. Őszintén szólva, ha bármilyen más szót használnék, az sem lenne más. Nem vagyok jártas a női ékszerek elnevezésében. A férfiakéval valamivel könnyebb a helyzet.

Aztán volt két film is – a Veronika meg akar halni meg a Veronika kettős élete. És e két film kedvelői a píseki Portyč moziban találkoztak a Táncos a sötétben című filmen. És ezzel valahogy elkezdődött egy különös barátság, amely felvillan a Besame mucho történetében is. Csak hát a PNVNY – Přízraky v Umagu könyvben Lili karaktere a két nő – Martiná és Veronika – keverékéből áll össze.

Krzysztof Kieślowski filmjei közül a Veronika kettős élete helyett jobban szeretem a Modř című alkotását. Az akkor is megérintett, és ma is megérint. A La double vie de Véronique esetében hangulatot kell teremtenem magamban, de a Modř a hangulatával beszippant, és Julie karakterét, akit Juliette Binoche alakít, jobban megértem, és valamiképpen hasonlít is rám. Martina azonban Irène Jacobot csodálta Veronikaként – így hát én is őt csodáltam.

*

Szóval ki volt az a Veronika? Egy bolondos sorsú nő, akit tökéletesen kifejez a versem:

BOLONDOS

Az úr egy kis lyukon át nézte,
mely nem volt nagyobb, mint egy cigarettaszűrő,
feljebb csúsztatta a szemüvegét,
törölgette az izzadságcseppeket a homlokáról.

És amikor később összefutottak,
azt kérdezte: „Lehet-e zongorázni
és utána bűnösnek érezni magam, mint -” és nem fejezte be.

Az önkielégítés cikázott a fejében
mint egy rakoncátlan pénisz a nadrágban.
Anélkül, hogy kinyitotta volna a kabátját,
úgy érezte magát, mint ő, amikor zongorázik.

– vagyis a válasz az, hogy: „Igen.”

2003. 10. 6., 20:14, TV-torony – Prága

„Az úr a főhőse az önámításról szóló Boy of cum című gyűjteményemnek. Vándorlunk vele – ő az élet kalauza, átéljük vele azt, amit ő él át. Olyan emberekkel találkozunk, akikkel ő találkozik. Érezzük a fájdalmat, amelyet ő érez.

De miért hívják Boy of cumnak? A cum az életünk ősi kezdete, átható illatú, kesernyés ízű, az élet hasonlata. Így aztán a cumot ugyanúgy élvezhetjük, táplálkozhatunk vele. Csak nem szabad hagynunk, hogy elámítson minket, olyan ez, mint vért inni – a gyomor nem bírja, és hánynunk kell tőle –, és ez aztán az önámítás.”

Nem tudom, hová vezet minket, még Pan is tévedő ember, tévútra lép. De nem kérdezi meg magától többször, miért él olyan életet, amilyet él.

Értsétek meg Pant, az életét és a verseit, ez nem valami megváltoztathatatlan dolog – ez szüntelen mozgás, és ezért változtatom meg a sorokat, írom át őket, adok nekik új formát. És leggyakrabban – csoportosítom át őket – mert így hozom rendbe az életét, adok neki értelmet és rendet.

Hiszen ez hiányzik nekünk a legjobban – a mai korban."

2003. 10. 5. – jegyzetek a verseskötethez

Veronika pontosan az a lánytípus, nő volt – akit az ember nézhetne azon a kulcslyukon keresztül, ahogy Pan nézte, és rávetíthetné az összes fantazmagorikus álmát – és Veronika akkoriban lelkesen valóra is váltaná azokat önnek.

Veronika élete – bizonyos szempontból a munkásságom allegóriája – ahol az első jelentés nem lényeges (és nagyobb értelme sincs), de sokkal lényegesebb az, ami rejtett és kevésbé látható.

*

Míg Pan tévútra lép, az Éjszaka Királyának Szeretője a helyes útra vezet.

*

Van egy hely Prágában, ahová szeretek járni – ez a hely, ahol a szerelmes történeteim eggyé olvadnak. Ez a Náměstí Míru bal alsó sarkában van, én Kis New York-i szökőkútnak hívom azt az ivókutat. Egy ehhez hasonló ivókútnál találkozik Finnegan Bell és Estella a Szép remények című filmben.

Ez az egyik kedvenc filmem. Ennek köszönhetően nyeltem le a filmismeret hiányosságából fakadó büszkeségemet – ami egyszerűsítve szólva az oka volt annak, hogy nem vettek fel az olomouci filmtudományra, és később a FAMU-ra sem. Soha nem volt annyi tehetségem, amennyit szerettem volna. Alfonso Cuarón azóta a kedvenc rendezőm (de messze nem azetlen).

A film itatókútas jelenete aztán bekerült a Poslední noc v New Yorku első részének Femme fatale című fejezetébe, a Besame mucho-ba, ahol Benjamin találkozik Lilivel dr. Kováčová partiján. A Besame mucho egyrészt egy dal, amely elhangzik a Szép remények című filmben, ahol Cesária Évora énekli, másrészt egy olyan dal, amelyet senki más nem szerzett és énekelt fel a történetemhez, mint...

*

Mark Hickpolen és Wil Lemansch, unokatestvérek, művészlelkek. Egykor az Orkut közösségi oldalon ismertük meg egymást, ugyanúgy, ahogy Saba Riazi iráni filmrendezőnővel is, aki az egyetlen nő volt, akit valaha feleségül voltam hajlandó venni, és aki hajlandó volt feleségül venni engem. Akkori közös dohányzási szenvedélyünk kötött össze minket. Egyik e-mailjében még azt írta nekem, hogy nem tudja, a cigarettától vagy a teheráni szmogtól köhög-e.

Saba Ulyssesnek szokott hívni...

Az a tény, hogy Marc és Wil melegek voltak, segített abban, hogy jobban összebarátkozzunk. Marc és Wil alkották a Coquelux együttest, amely 2001-től 2008-ig működött – valamikor 2005-ben Felipe Reinoso is csatlakozott hozzájuk.

Valamelyik munkautazása során Norbertino találkozott Marccal és Willel. Nekem azonban nem volt szerencsém. Sajnálattal kell mondanom, hogy a koronavírus első hulláma idején Marc elhunyt. A szívem keservesen sírva fakadt.

Az igazság az, hogy egész életemben osztogattam a szívem, és a szerelem szilánkai ehhez a két férfihoz is elrepültek.

Talán az az oka, hogy az elmúlt évben mindkét szülőm újra megházasodott, és az is, hogy bizonytalan idők járnak – a covid-19 megbetegedés alaposan megrázta a létezésem hálóját –, és jó eséllyel Rajneesh is meghallhatta ezt.

Nem kérdeztem meg tőle, hogy miért tette – hogy miért pont most, de érzem, hogy ha nem now – hát akkor mikor máskor? Soha nem gondoltam arra, hogy feleségül veszem Rajneesh Pranapatit – de ha így jobban belegondolok – a apácák is átadják magukat Krisztusnak.

Nekem semmiféle ilyen gondolatom nem volt. De amikor koccintottam Tonínónak és Rajnak a házasságukra – könnyek szöktek a szemembe, amikor elhangzott:

„Hiszen Raj is megérdemel egy olyan férfit, mint amilyen Toníno.”

És ez így igaz.