Magányon kívüli boldogság

Hongkong a második szerelmem – Budapest után azonnal –, New Yorkban még sosem jártam – az amolyan platonikus szerelmem, de Hongkong – az a hely, ahonnan mindig áradt felém sok barátság, szeretet, támogatás, tisztelet, néha sajnálat is, és vágy a barátság retribuálására.

Olyan időkben, amikor az e-mail még nem volt magától értetődő, az internet meg még gyermekcipőben járt, megszületett a sokéves barátságom Benjaminnal. Igen, róla neveztem el a PNVNY című könyvem egyik főszereplőjét.

Aki levelezett már valaha, az tudja, milyen hosszú az várakozás a távoli országokból érkező válaszra. Hányszor rohantam izgatottan gyermekkoromban az iskolából hazatérve az F44 jelzésű zöld postaládához, hogy megnézzem, nincs-e benne éppen Benjamin levele.

Még ma is, pedig már 39 éves vagyok, olykor arról álmodom, hogy a Benjamin leveleivel teli ládát ürítem ki. Álmomban kinyitom a postaládát, és hatalmas mennyiségű, visszamenőleg datált levelet veszek ki – néma szemrehányással: olyan régóta nem ürítetted a ládát.

Álmomban visszatér a hatalmas öröm érzése – a levelek tartalmától, a csomagoktól, az ajándékoktól –, az egyetlen, a szívemnek legkedvesebb Benjamintól.

*

És mégis – abban az időben, amikor elhagytam Renét, Benjamint is elhagytam – és még sok más embert az életemben. Hogy tisztára mossam mesternőm jellemének vélt foltját, nem maradt más hátra, mint szívből elismernem, hogy hosszú, sok éven át tartó küzdelemmel szabadultam ki a családomban uralkodó rejtett szimmetria romboló hatásai alól – és egy bizonyos pillanatban muszáj voltam önmagamat helyezni minden és mindenki más elé.

Így aztán végleg eltűntek bizonyos, addig számomra fontos barátok, akik nem bocsátották meg nekem a lelki keresésemet.

A mai napig sajnálom, hogy nem mentem el az esküvőjére az akkori legkedvesebb barátnőmnek, Annának.

Igen, annak az Annának.

*De magamat választottam – és a boldogságomat –, és örülök, sok év után talán leírhatom – hogy felfedeztem önmagam, megismertem a gyengeségeimet, a félelmeimet, és szeretettel szembenéztem velük. Sikerült túllépnem a többé-kevésbé rejtett hatásokon, és elszakadnom a régitől.

* Sokan hiszik azt, hogy a nevem és a vezetéknevem megváltoztatása arra irányuló kísérlet volt, hogy más lehessek. Talán volt benne valami igazuk, de lemondani az Aleš Fajx névről, és helyette az első szakaszban az Antonia Deli nevet felvenni, a védelemről szólt, amelyre égetően szükségem volt – hogy megbirkózzam a szexualitásommal –, a második szakaszban pedig, amikor felvettem az új anyakönyvi nevemet, az Antonín Deliš-t – hogy kiszabaduljak a családunkban rejlő szerelmi szimmetria hatása alól. Nem véletlenül, ahogy mondom, a tágabb családban, az én generációmban sok a meleg, ezzel lezárva a nemzetség vonalát és azt a nehéz sorsot, amely a gyermekeinkre várt volna.

Deliš. Sokan nem is hallottak róla. Miért Isten szerelmére, hogy Deliš? Nos, ismertem egy csajt. Tényleg igazi csaj volt.

MACSKASZEMEK

Szemért szemet,
élet a macskának:

Szemről szemre,
írás a macskának.

Szemről szemre,
minden a macskának.

Szemről szemre,
csak a drága kedves macskámnak.

2020. 08. 02., 11:40, Železný Brod, vasútállomás

Martint valahol 2000 körül ismertem meg egy jaroměři színjátszó tanfolyamon, ahol mozgásfejlesztést vezetett. És beleszerettem – mások nem kis nemtetszésére, mivel Martina az övék is volt, én pedig el akartam tőlük rabolni. Martina akkoriban a Prágai Városi Színházak elismert színésznője volt. Martina miatt meg akartam tanulni franciául, de soha nem tanultam meg franciául. Legalább franciául verselgettem.

IMPITOYABLE – ALLÉCHER MARTINA

Moisson
de vie
corsage
paralysie
– boitier de fards

embarrasé
pleure
supplice et frissons

Qu´est-ce que vous faites, Belle?

Martine – szép asszony
Aleš – iris et merle
– éclat, mais c´est non pas le tien
– hátrány

Aleš hervadása
Allécher Martina.

2000. 04. 25., 22:15, Turnov

Martina volt az első és egyben az utolsó nő, akit valaha szerettem. Utána Lili volt a visszhangja. Martina feleségül ment Petrhoz, és gyermekeik születtek. Martina csillagnővérként él a szívemben.

MAGAMON KÍVÜL A BOLDOGSÁGTÓL

Veled – oly hirtelen és váratlanul,
magamon kívül – oly hirtelen és váratlanul.

Most nélküled vagyok,
és magammal.

2000. 11. 23., 22:05, Prága, ABC – Červený a černý