Ehhez azonban hiányzott Kamil Ch. tapasztalata.

Még valamikor 2003 körül az érzelmi és a szexuális orientációm közötti ellentmondással küzdöttem. Egyszerűen nem tudtam megérteni – miért szeretem a nőket, de a férfiak vonzanak. Ezt az ellentmondást pedig a lelki vezetőm sem értette – folyamatosan azt akarta, hogy nyitott szívvel forduljak a nők felé –, ami soha semmiben nem segített – mert aztán érzelmi szálakat fűztem hozzájuk –, miközben a szexualitásom máshová húzott. Megtanultam tehát bezárni az ajtaját a nők előtt, és jobban kinyitni a férfiak felé – paradox módon az életemben lévő férfiak nem tudták kinyitni az érzelmi ajtót irányomba.

SZ. AMBRUS

Vadul csókoltam az ajkát,
kezével a tarkóját fogta,
a másikkal könnyedén a csípőjét,
lábujjhegyen álltam.

Szeme feneketlenek,
Ajkai kukacok rágta, kikezdettsége,
Arcai fából.

Csókoltam a szobrot vadul,
ujjammal simogattam arcát,
hüvelykujjammal eltávolítottam a rózsát
„Teljesítsd titkos kívánságaimat.”

2003. 3. 30., Pardubice

A pak ještě

FÜGGELÉK SZENT AMBRUSHOZ:

Elbújnék a odgjában,
de nincs miért,
nem szégyenkezem magam miatt,
legyőzöm a félelmem,
ezért csókoltam meg az ajkát
– mintha embert csókolnék –
amik bűntelenül látnak.

Az ember azt mondaná – és lemásztam a talapzatról, és csak utána vettem észre a biztonsági kamerát a hátam mögött –, de szerencsére senki sem keresett utána, valószínűleg nem tettem kárt Szent Ambrus szobrában. Soha nem vonzottak a szobrok, de Szent Ambrus hívott. Valószínűleg egy kis extra bátorságra volt szükségem ahhoz, hogy önmagam lehessek, és abbahagyjam a rejtőzködést.

*

Sok év telt el azóta, hogy felvállaltam magam. Valójában annyi év, hogy elfelejtettem, milyen a félelemben élni – milyen az – nem szembenézni a lelkiismeretünkkel. És amikor olyan férfival találkozom, akiben ez nincs letisztázva, a szememben halványan felizzik az emlék arról, milyen is lehetett.

Ma már saját magam sem értem, miért rejtőzködtem olyan sokáig – és soha többé nem akarnék rejtőzködni, de annál inkább tudatosítom, hogy bár sok év telt el, még mindig vannak körülöttem férfiak, akik szégyellik az érzéseiket és a megéléseiket – ez még mindig itt van – valahol a levegőben – itt lóg a levegőben –, hogy ez nem oké.

Ifjúságom költészetében fontos információ rejlik:

Az általánosság a félelem jele.

Mindaddig, amíg nem békéltem meg önmagammal – és ez nemcsak az orientációmra vonatkozik –, nem írtam semmi jót, mert olyan általános versek mögé bújtam, amelyek semmit sem mondtak rólam, másokról vagy a világról.

Nagyszerű költő lennék, ha ezt tudtam volna fiatal koromban.

Hračky a sny
pod hlínu
pochčíme si
vagínu.

Kamil Ch. beírta a versesfüzetembe, kritizálva az általánosságomat. Nos, ma már egyáltalán nem csodálom, hogy ilyesmit írt a füzetembe. De hogy ki is volt Kamil Ch., arra már nem is emlékszem.

Nőkről a barátaimnak írtam, valószínűleg azért, hogy közelebb kerüljenek hozzám. Kicsit poétikusabb voltam:

… egy nőbe hatolt
a legfényesebb sugár
s ijedéssel keletkezett,
jázminillatú, gerezdszelet.

2002.04.25., Písek

Ehhez azonban hiányzott Kamil Ch. tapasztalata.