ENDRALON.SPACE · ČLÁNEK
9. 8. 2026
2
Eljöttél egészen hozzám, hazáig, mintha a távolság csak egy szokás lenne, és a szokásról finoman le lehet szokni, szó nélkül. Az előszobában megváltozott a fény. A dolgok abbahagyták, hogy „az enyémek” legyenek, és „közöttünk” levőkké váltak: a levegő, a bögre, a csend, a kulcs a zárban. Nem mondtál semmi nagy dolgot. Csak úgy álltál ott, hogy a testem abbahagyta a bocsánatkérést. És megértettem, hogy a várakozás nem [...]
Eljöttél egészen hozzám, hazáig,
mintha a távolság csak egy szokás lenne
és a szokásról le lehet szokni
finoman, szó nélkül.
Az előszobában megváltozott a fény.
A dolgok abbahagyták, hogy „az enyémek” legyenek
és „közöttünk” levőkké váltak:
levegő, bögre, csönd, kulcs a zárban.
Nem mondtál semmi nagyot.
Csak úgy álltál,
hogy a testem megszűnt bocsánatot kérni.
És én megértettem,
hogy a várakozás nem üresség —
az egy hely, amely készül
a léptedre.
