svět knihy

A Könyvvilágon nem egyedül ültem. Négy napon át egy különleges teret osztottunk meg egy kollektív kiállítés keretében — könyvek, roll-upok, dobozok, stressz, nevetés, reggeli standépítés és esti kimerültség. És az első percek? Őszintén: úgy voltunk ott, mint a szardíniák Mrs. Clackett tányérján a Függöny fel! című darabból. A mi sorunkban volt a Můj Výletník. Kirándulások, állati kalauzok, matricák és csehországi családi utazások finom, játékos világ […]

A Svět knihy könyvvásárra 2025-ben olvasóként mentem el. Egy évvel később visszatértem kis kiállítóként a szerzők közös standján. Négy napig álltam a fekete-arany asztal mögött, és néztem onnan a kiállítók csarnokát, az emberek áradatát, a híres neveket, a ismeretlen szerzőket, a saját elvárásaimat és a saját fáradtságomat. Ezek nem ítélkezések a világ felett. Ezek […]

Lehet, hogy ma csak elhaladtatok mellettem. Lehet, hogy feltűnt a fekete-arany asztal. Lehet, hogy a különleges öltözék. Lehet, hogy a könyvek. Lehet, hogy a roll-up. Lehet, hogy a zene. Lehet, hogy csak egy ember, aki ott állt több órán át, és próbálta egyben tartani a saját idegrendszerét. Lehet, hogy megálltatok. Lehet, hogy elvittetek egy könyvjelzőt, egy plakátot, egy jóslatot vagy egy könyvet. És lehet, hogy most nyitottátok meg először az endralon.space weboldalat. Ha […]

Közeleg a Svět knihy Praha 2026, és én egyre gyakrabban veszem észre, hogy egy ilyen eseményen nem lehet csak a lendületre számítani. A lend önmagában szép. De önmagában nem fizeti ki a nyomtatást, a standot, a szórólapokat, a plakátokat, az utazást, az ételt vagy egy hónapnyi életet. A lendület motor, nem pedig költségvetés. És mivel független szerzőként megyek a Svět knihy-ra, egy kiadói apparátus nélkül a hátam mögött, [...]

Holnap kezdődik a Svět knihy Praha 2026. Néhány napra a világ, amely a legtöbb esetben csak könyvek oldalai, filmzenék, szövegtöredékek és éjszakai jegyzetek között létezik, ismét átköltözik a fizikai térbe. A D pavilonban / KD004 lesztek. Antonín Deliš asztalánál. Könyvekkel. Könyvjelzőkkel. Aláírásokkal. Könyves jóslatokkal. És egy kis rózsaszín angyalkönnyel. Minden évben az irodalmi eseményeken az a pillanat nyűgöz le a legjobban, közvetlenül [...]

A Könyvvilág előtt rengeteg tervem volt. Néhányuk nagyon is gyakorlatias. Előkészíteni a könyveket. Előkészíteni a standot. Előkészíteni a menüt. Előkészíteni a QR-kódokat. Előkészíteni az aláírásokat, könyvjelzőket, plakátokat, szövegeket, bejegyzéseket, jóslatokat, dobozokat, ruhákat, a testet, az idegeket és a hangot. De néhány terv kevésbé volt kézzelfogható. Nemcsak olyan szerzőként akartam felkészülni a Könyvvilágra, aki odamegy az asztalához, kipakolja a könyveket, és vár, hogy jön-e valaki […]

A jelmezről, a halálról, a patináról, az aranyereztekről, a kis költségvetésről és a Könyv Világa kiállításra szánt öltözékről Ha valaki megkérdezne a divatihletem felől, valószínűleg sokáig nem tudnék mit felelni. A divat a szó hétköznapi értelmében sosem érdekelt különösebben. Nem gondolkodom márkák, évszakok, trendek, kapszulagardróbok és biztonságosan illeszkedő zakót viselő írók kategóriáiban. Legtöbbször nem az a kérdés érdekel, hogy mit hordanak éppen.

Az idei Svět knihy könyvvásárra fizikai értelemben nem hozom el az Usuš své vlasy v 15:30, 2:45 című könyvet. És mégis jelen lesz ott. Ki van adva — egyelőre külső kiadón keresztül, a Lulu révén —, de idén nem lesz ott az asztalomon az eladható kötetek egyikeként. Másképp lesz ott. Egy roll-up banneren. A vizuális megjelenésben. Egy úszómedence, testek, kapcsolatok, feszültség és olyan történet képében, amely számomra az írásom […] következő nagy ágát jelenti.

Az idei Svět knihy egyik központi témája a történelem. Emlékezet a feledés ellen. Én meg eredetileg azt mondtam magamnak, hogy hét nappal a fesztivál előtt talán már nincs értelme semmi nagy magyarázkodásnak. Megmutattam a könyveket. Szétosztottam a linkeket a közösségi oldalakon. Aki követ, az tudja, hogy ott leszek a Svět knihy rendezvényen a kollektív kiállításon, a D pavilonban. Tudja, hogy nem egyetlen újdonságot hozok, hanem […]

Eredetileg azt hittem, hogy főleg az újdonságommal fogok menni a Svět knihy Praha kiállításra. Az Usuš své vlasy v 15:30, 2:45 című könyvvel. Csak aztán volt egy álmom. És az az álom különös módon emlékeztetett valamire, amit talán már régóta tudtam: hogy mielőtt az ember elkezdené mutatni, hová is tart éppen, néha őszintén vissza kellene térnie oda, ahonnan elindult. Az elsőhöz […]

Sziasztok, drágáim 🌸 Április 18. Főként azért írtam fel ezt a dátumot, hogy ráébredjek valamire. Nem maga a könyv miatt, hanem az idő miatt. Ha átszámolom, pontosan huszonhat nap van hátra a Svět knihy kezdetéig. Egyszer csak már nem az van, hogy „valamikor májusban”. Ez konkrét. Közel van. Majdnem elérhető közelségben. És közben az asztalnál ülök, és a könyvet tartom a kezemben. Papír. Borító. […]

Sziasztok, drágáim 🌸 furcsa, hogy az ember hogy találhatja magát valami olyan közepén, amire régóta vágyott… és közben hirtelen mégse biztos benne. Az asztalnál ülök, a könyvek előttem sorakoznak. Nem valami nagy halmokban, inkább kisebb kéményekben, amiket folyamatosan átrendezek aszerint, hogy mivel foglalkozom épp. Az egyiket felkapom, aláírom, visszateszem máshová. Egy másikat odébb pakolok. Van ebben valami ritmus, de némi nyugtalanság is.

Sziasztok, drágáim 🌸 vannak pillanatok, amikor az ember már nem azt ismeri fel, mit kellene még igazítani, mit finomhangolni, mit visszatartani — hanem egyszerűen útjára engedi. És ez pontosan egy ilyen pillanat. Ez az írás április 11-én indul. És ha jól kiszámoltam, a Könyv Világa kezdetéig nagyjából valamivel több mint egy hónap van hátra. Harmincvalahány nap. Nem is közel, nem is messze. Ez egy különös köztes állapot, amikor már tudod, hogy megtörténik — de még nem tartasz ott.

Sziasztok, drágáim 🌸 itt ülök mindazon, ami az elmúlt héten bennem és körülöttem zajlott, és olyan érzésem van, mintha valahol két világ között találtam volna magam. Még nemrégiben az alkotás csendjébe voltam merülve, egy olyan térbe, ahol a szavak nyomás nélkül, a helytállás kényszere nélkül születnek. És most valami más küszöbén állok – valami olyanén, aminek a valóság, a pénz, az emberek, a tekintetek, a döntések a súlya. Olyan, mintha a belső világomnak hirtelen meg kellene tanulnia hangosan beszélni, láthatóvá válni,… eladhatóvá válni. És ez a szó még mindig kicsit bánt bennem.

Sziasztok, drágáim 🌸 néha olyan érzésem van, mintha egy könyv sem a első mondattal kezdődne. Hanem sokkal korábban, valamilyen alig észrevethető rezdülésben, egy éjszakai utca képében, egy hangnemben, amely váratlanul visszatér hozzám, egy mondatban, amelyet az ember már azelőtt a fejében hordoz, mielőtt még tudná, kihez is tartozik valójában. És talán éppen innen ered bennem az egész PNVNY Universe is. […]