ENDRALON.SPACE · ČLÁNEK
9. 8. 2026
20
Amikor mögötted becsukódott az ajtó, az ágy szélén ültem, mint egy keskeny párkányon. A telefon világított a tenyeremben, és az idő apró kék pikkelyekre hullott szét. Ültem. És semmi sem mozdult – csak bennem.

Amikor mögötted becsukódott az ajtó,
az ágy szélén ültem
mint egy keskeny párkányon.
A telefon világított a tenyeremben
és az idő hullott szét
apró kék pikkelyekre.
Ültem.
A nic se nepohnulo —
jen ve mně.
















