19

Amikor indulsz dolgozni,
a lakásom hirtelen a világ öltözőjének tűnik.
A nyakkendő úgy lóg a nyakadon
mint a döntés egy szűk sávja
és a kezeid egyetlen mozdulattal igazítják meg,
felhajtás és zavar nélkül.
Az asztalon kávé
és mellette egy pohár víz.
Mindenhol a holmim:
apróságok, amik máskor zavarnának —
és most csak azt bizonyítják,
hogy nálam vagy.
Rád nézek, és nem akarlak visszatartani.
Csak megjegyezni téged
ebben a formában:
még otthon,
már útonen.