ENDRALON.SPACE · ČLÁNEK
9. 8. 2026
15
Szereted a csendet, de nem azt a fajta csendet, ami büntet. Ez a konyha csendje, amikor a víz felforr, és senkinek sem kell semmit mondania ahhoz, hogy világos legyen. Közel ülsz, és én csak a apróságokat hallom: a légzésedet, a kanál apró koccanását a csészén. És aztán – az asztal alatt – megsimítod a lábam a lábaddal. Csak egyszer. Mintha azt írnád nekem: itt.
Szereted a csendet,
de nem azt a fajta csendet, ami büntet.
Ez a konyha csendje,
amikor a víz felforr
és senkinek sem kell semmit mondania,
ahhoz, hogy világos legyen.
Közel ülsz
és én csak apróságokat hallok:
a lélegzeted,
a kiskanál alig hallható koccanását a csészén.
Aztán — az asztal alatt —
megsimítod a lábam.
Csak egyszer.
Mintha azt írnád nekem:
itt.
