Antonín Deliš: A szabadság, az önvizsgálat és a narratív univerzumok írója
Az íráshoz vezető utam sosem csak a szavakról szólt – a keresésről szólt, olyan világok felfedezéséről, amelyeket nemcsak leírni akartam, hanem meg is teremteni. Bár formálisan film- és televíziógyártás-szervezést, rendezést és forgatókönyvírást tanultam, ami szilárd alapot adott a történetmesélés és a cselekmény szerkezetének megértéséhez, az igazi írásom a korlátlan lehetőségek felfedezésének vágyából fakad. Ez nem egy terv vagy módszer volt, hanem természetes elmerülés olyan világokban, ahol elveszhettem és újra megtalálhattam magamat.
Írásomra nemcsak a könyvek, hanem a vizuális történetmesélés is hatással volt. A forgatókönyvírók közül a koreai alkotók inspirálnak, különösen Park Hae Yeong, akinek történetei finom érzelmességükkel és mélyen kidolgozott karaktereivel hatottak rám. Az irodalmi világkedvenceim furcsa keveréket alkotnak: Michael Ende, akinek a Végtelen történet című műve megtanított olyan világokat teremteni, amelyeket nem korlátoznak a fizikai törvények, Marina Cvetajeva, amely a szövegeiben ötvözte a költészetet és az önvizsgálatot, valamint Agatha Christie, aki mesterien ragadta meg az emberi kapcsolatok dinamikáját és a rejtett igazságok megértésére irányuló vágyat. Sajátos módon ránk hatott még Miriam Margolyes, az egyénisége és az a képessége, hogy hitelesen közvetítse a saját történeteit.
Az írás mint a szabadság útja
Az írás számomra a szabadság kiáltványa. Nem követek semmilyen szabályt, mert hiszem, hogy a történeteket nem szabad elvárások gúzsba kötni. Az emlékezéseim tündöklése tökéletesen át van szőve ezzel a megközelítéssel – ez egy olyan tér, ahol játszhatok a szavakkal, a képekkel és az érzelmekkel. Az ArtForkovi célul tűztem ki, hogy egy egész univerzumot teremtsek – nemcsak a karakterek és a cselekmények világát, hanem annak nyelvét, kultúráját és filozófiáját is. Az alkotásban való teljes elmerülés iránti vágy határoz meg olyan szerzőként, aki minden egyes részletben a hitelességet keresi.
Hasonlatok és hatások
A más szerzőkhöz való hasonlítást olyasvalaminek tartom, amit én magam nem tudok megítélni, mivel nem vagyok „olvasó a szó szoros értelmében”. A könyveket inkább élem, semhogy csak olvasnám őket. Ebből kifolyólag az inspiráció valami fluid dologgá válik, amely visszatükrözi a saját utamat és élményeimet. Mégis bennem tükröződik Michael Ende álomszerű képzeletének, Marina Cvetajeva befelé forduló mélységének és Agatha Christie irodalmi mesterségének a kombinációja.
Alkotói kiáltvány
Célom nem csupán történetek mesélése, hanem élmények teremtése. Azt akarom, hogy a könyveim olyan helyek legyenek, ahol az olvasó elveszhet, hogy valami újat találjon – legyen szó kérdésekről, érzelmekről vagy tiszta csodálatról. Alkotásomat az a törekvés jellemzi, hogy összekapcsoljam az önvizsgálatot a képzelettel, és olyan történeteket hozzak létre, amelyek univerzálisak, de ugyanakkor viselik a személyes kézjegyemet is.
Mit kínál önnek az írásom?
Ha a könyvem nyúl, egy olyan világba lép be, amely felfedezésre hívja. Nem adok egyértelmű válaszokat, hanem teret engedek a kérdéseknek, a keresésnek és az érzelmeknek, amelyek a legmélyebb szinten érinthetik meg önt. A történeteim nem csupán szavakról szólnak – találkozások arról, ami ismert és ismeretlen számunkra, egy élményről, amelyet magával visz.
Minden egyes szöveg, amelyet írok, a saját személyes utazásom tükröződése. Ez egy párbeszéd köztem és ön között, az olvasó között. Legyen szó akár introspektív mélységről, fantáziadús világokról, vagy egyszerűen egy történetről, amely beszippant, a könyveim pontosan ezt kínálják önnek: a lehetőséget, hogy elvesszen, hogy aztán megtalálhassa önmagát.
