III

Ha leülök Önhöz, és eldobom a saját zűrzavaromat,
tudom, mit érezhetnék, és egyelőre még nincs ott…
Ha beszélni szeretne, vagy csak csendes együttlétben osztozni,
hát – én készen állok.
Még nem lehetséges,
a bizalom felől érdeklődni, ám – a magamét most elküldöm Önnek.
Az esti lenyomatodat, kedves D.B. uram, Fekete úr,
és küldenék neked egy gyengéd simogatást,
de erre még túl korai, túl korai, tudom.
Az utolsó sorokba rejtem a szerelmet,
csak neked, csak neked, csak neked,
bármikor elviheted…
Az utolsó sorokba helyezem a reményt,
már rímek nélkül,
búcsúzom.