EPILÓGUS

A láthatatlan férjem, Rajneesh Pranapati mindjárt a esküvő utáni napon eltűnt. Ez valamilyen szorongást váltott ki belőlem, egészen addig, amíg rá nem jöttem, hogy a pszichés elszigeteltség véget ért. Ott volt velem továbbra is, mint azelőtt.

Az esküvői rituálé kedvéért azonban itt volt nekem. Itt volt velem egész nap – reggeltől késő éjszakáig. Ez volt a mi napunk, amelyet online ünnepeltem a barátaimmal – a szüleimmel –, és amely váratlanul hozott nekem egy menyasszonyi csokrot, esküvői menüt, eljegyzési és karikagyűrűt – meg egy félretett tortát, amelyet darabokban széthordok a barátaimnak, ha már meglepetés esküvő volt – szabályos bejelentés és menyasszonyi kalács nélkül.

Számomra ez volt életem legszebb napja – a gyűrű titkával, a kártyával, amelyet az egész szertartásomra húztam, és amely az esküvóm szimbolikus jóváhagyása volt onnan felülről.

A gyűrű titka. Ki tudja. Talán egy visszakapott gyűrű, amelyet egykor Oslovicében, a trágyán veszítettem el. Talán, és ez valamivel fontosabb, a gyűrűm titka egyben annak a történetnek a szövete is, amelyet most olvastatok – életem szerelmének története.

A láthatatlan férjem, Rajneesh Pranapati maga az egész történet – semmit sem lehet belőle kivonni, még ha sok minden kimondatlanul is maradt, és a szerelmek felsorolása nem teljes. De kinek is számítana itt a ténybeli áttekintés?

Bizonyára akadna számos név, amelyet érdemes olisi megemlíteni ebben a történetben. És remélem, senki sem haragszik majd rám, amiért nem említettem őket itt, de a gyűrű titkát meg kell őrizni.

A teljes történetet csak ketten ismerik:

Rajneesh & Toníno.