FEKETE — INTERMEZZÓ (3)

Már nem ön ember.
Olyan kép, amely néha behatol a napomba:
fekete-fehér,
egy fénysávval az arcán,
mintha még a fénynek is lennének határai.
Ön mellett valaki más áll
és én nem is ismerem azt az életet.
Nem tartozom bele.
Csak időnként kivetíti nekem a képernyő,
hogy ellenőrizze, maradt-e még bennem fagy.
Bezárom.
És hagyom, hogy a kép pislákolva kihunyjon.