FEKETE — INTERMEZZÓ (2)

Ön soha nem engedett közelebb.
Ön mindig a fény másik oldalán volt.
Az ön jelenléte egy öltönybe bújt távolság volt.
Az ön mosolyai máshová tartoztak.
Számomra csak „helyes” és „helytelen” szavai voltak.
Én csak annyit kértem, hogy „egyetlen egyszer” — és az is sok volt.
Ma már nem könyörgök.
Csak néha rákattintok, és visszatér a hideg.
A telefont képernyővel lefelé leteszem.
És odamegyek a meleghez, ami valódi.