TEXT 4 Z 17
III
Azon az éjszakán meghaltam én.
Én, a gyermek.
Én, a serdülő.
Én, a felnőtt.
Meghaltam öregen is,
jóllehet még nem is volt
időm azzá válni.
És te is meghaltál.
Mégis egymás mellett
idején megöregedtünk.
Idején megígértük egymásnak
még egy életet,
mintha valahol létezne egy bolygó,
melyen úgymond újrakezdhető.
Nem tudom, melyikünk
ott száll le először.
Ki ver sátrat.
Ki néz az ég felé.
S ki lesz már csak a föld alatt.
Megtalálsz legközelebb hamarabb?
Nem csak a könyvek alapján,
amiket magam után hagytam.
Nem a dal alapján.
Ne a fénnyel belekarcolt név alapján.
Gyertek,
amíg még megmondhatom neked,
hogy rád vártam.
