12

Néha meztelen vagy nálam
és van benne egy csend,
amit nem lehet eljátszani.
A bőröd meleg és hétköznapi,
semmi kép –
csak egy ember, akinek nem kell bújkálnia.
A lepedőn fekszel
a lélegzeted apró hullámokat vet az anyagban,
mintha a világ is lehetne egy darabig lágy.
Én — a jin oldal —
hozzád simulok,
és először nem szégyenkezem
miatt, hogy védelemre van szükségem.
Te ezt elbírod.
Szó nélkül.
Csak úgy.