025.01 MARTINA – Szürke partok szept. 13-án 13:00 – 16:00 között

13.9.

A ferde délutáni nap aranyló gyűrűkké masszírozza a vizet, amelyek egyenként oldódnak fel. A levegő frissen kaszált fű illatú, a föld egyszerre hűt és éget. A tükröződésben meglátható egy második égbolt – ezüstös és mozdulatlan. Egy hullám felemelkedik és bezárja a tükröt, csak a szokásos kékséget adja vissza ígéret nélkül.

Akkreditáció (QR) — Prague SwimCheck

Jelenléti ív 12:45 | Rajt 13:30 | 4. pálya — Tom | 5. pálya — Viktor

A QR-kód reszketett a kijelzőn, mintha ő maga is rajtolás előtti lázban égne.

MARTINA

A szürkéskék égbolt megtörik a vízfelszínen, a vaspálya alatti rakpart nedves betont lélegzik. Veronika felállítja az állványt, de nem nyomja meg a REC gombot. Matchás poharat tartok a kezemben, és az áramlatot nézem. A távolban Iris ring-lightjával világítja meg a felszínt, mint egy lámpással. Hattyúk szelik át a folyót, és látom, hogy Veronika valamit képzel – az arca tegnap este óta először ragyog fel mosollyal. Az állát a kezére támasztja, és figyeli a Vltava zöldösesbarna habját.

„A low light nem sötétség,“ vetem oda.

Veronika beírja a naplójába: „A csend is számít.“ Aztán egy darabig nézi, amit már leírt. Van belőle bőven.

A folyó olyannak tűnik, mintha visszafelé folyna. A pohár gőzt lehel, Veronika pedig rajta melegíti a kezét. Észreveszem, hogy enyhén megremegett.

Iris megfordul a telefonjával, és a csevegésbe csicsereg.

Felhúzom a szemöldököm: „Tartalom szteroidokon.“

Mindketten felnevetünk. Aztán úgy döntünk, hogy jobb lesz elmenni vízi ugrásokat edzeni, mintsem Irisszal foglalkozni.

Veronika telefonjára megérkezik egy SMS. Gyorsan ellenőrzi, az arcán megkönnyebbülés látszik. „Zuzajda stabil” – mondja halkan. Újabb üzenet: a testvére azt kérdezi, mikor jön haza. Aztán még egy – az anyjától. Látom, hogy olvasatlanul a kukába dobja. Egy pillanatig hezitál, végül elolvassa, és kesernyés mosollyal rázza a fejét. Igazolva látja, hogy jogosan törölte.