FEKETE — INTERMEZZÓ (4)

Egyszer úgy tűnt, elég egy lépés.
Hogy a világ csak egy szög, amelyen megfordulsz,
és én végre eltalálom.
Ma már az évek és véletlenek óceánja áll köztünk.
Nem vízből való – az összeadódott napokból,
más arcokból idegen fényben.
Néha felbukkan az arca,
mint egy régi fénykép, amelyet senki sem hívott:
egy pillanatra közelnek tűnik,
és aztán visszatér oda, ahová való —
a világ másik felére.